Műszaki adatok
Teljes Árlista
A termékek műszaki adatait az alábbi pdf file segítségével hasonlíthatja össze.
Honda Történelem
Az olaj illata
Soichiro Honda 1906-ban született a Tokiótól néhány kilométerre fekvő kis faluban, Hamamatsu-ban, Shiozuka tartományban. Sorsa már négy éves korában megpecsételődött, amikor egy Ford T modell felszántotta a kicsiny falu koszos kis utcáit. A kis Honda el sem tudta képzelni, hogyan képes egy ekkora autó „magától” menni. Ahogy elhaladt mellette az autó, futott utána, amíg csak tudott, mintha el akarná kapni. A kérdés nem hagyta nyugodni, álmában is csak ez foglalkoztatta – olyan kerékpárokról álmodott, amelyek maguktól mennek, nem kell őket emberi erővel hajtani.
Megbabonázta az olaj illata... Lefeküdt a homokba, egy csepp földre hullott olaj fölé, beledugta az orrát, majd összemaszatolta vele a kezeit. Onnantól kezdve csak az foglalkoztatta, hogy olyan gépeket találjon fel, amelyektől olajos lesz.
Honda san apja patkolókovács volt, aki kerékpárokat is javított, így volt kitől örökölnie a kézügyességét. Segített az édesapjának a biciklik szerelésében, de nem érezte túl nagy kihívásnak, a kerékpárok működését pedig túlságosan földhözragadtnak, unalmasnak tartotta.
A hetek, hónapok múlásával sem tudott megfeledkezni az önjáró motor csodájáról, így Honda san amikor csak tudott, elutazott nagyapjával a közeli rizsfényező malomhoz, melyet egy mechanikus motor hajtott. A hangja zene volt füleinek. Órákig csak állt előtte, nézte, szagolta a kiáramló füstöt és hallgatta ahogy jár.
15 éves korában kimaradt az iskolából és Tokióba utazott, ahol egy Art Sokai autó és motorszervizben tanulóként alkalmazták. Rövid ideig dolgozott tanoncként, mert Japán eddigi legnagyobb földrengése 1923-ban érte el Tokiót. A 140 ezer áldozatot követelő tragédia után Soichiro Honda feltöltötte a műhelyt szerelőkkel és ő maga is teljes jogú szervizesként dolgozott tovább - őelőtte még senki nem tudott ilyen fiatalon önállóan műhelyt vezetni.
21 éves korában visszament Hamamatsu-ba és ott megnyitotta saját Art Sokai műhelyét (3. ábra). (A kép hátterében egy magasba emelt autó látható; az emelő, amivel az autót megemelték, és amit a mai napig alkalmaznak, szintén Honda san találmánya; továbbá a műhely egyike volt azoknak a cégeknek, amelyek telefonon is elérhetők voltak.)
1920-ban Honda san feltalálta az öntöttvas küllőket a korábbi fából készült kerékpár küllők helyett. Sokkal tartósabb és kevésbé balesetveszélyes volt, mint elődei. A találmányának jogdíjai megoldották a mindennapos pénzügyi problémáit.
Ezután Soichiro Honda élvezte az életet, szórakozott saját maga építette motorcsónakokon, motorversenyezni kezdett egy Harley Davidsonon, elszenvedett néhány autóbalesetet, és célba vette a következő győzelmét az autóipar területén. Ez volt a dugattyúgyűrű tökéletesítése.
Fiatal korában, ifjúkori naivitással kijelentette, hogy megoldja a motorproblémákat okozó dugattyúgyűrű problémáját. 1936-ban megalapította az Art Piston Ring Research Institute-ot (Art Dugattyúgyűrű Fejlesztő Intézet), ahol elkezdte kifejleszteni a termékeit. Eleinte nem volt szó nagy sikerekről – az első 50 dugattyúgyűrű közül 47-et visszadobott a Toyota, mint a cég legfontosabb partnere.
Honda san megértette, hogy hiányzik a tudása a dugattyúgyűrűk tökéletesítéséhez, ezért 30 évesen ismét iskolapadba ült, ahol kohászatot, fémmegmunkálást és alkatrész készítést tanult. Mivel nem járt el vizsgázni, eltanácsolták az évfolyamból, ő mégis szorgalmasan bejárt az órákra és tanult.
3 évvel később, mikor már eleget tudott a dugattyúgyűrűk világáról otthagyta az iskolát. Sosem szerzett diplomát, mert saját bevallása szerint
„kevesebbet ér, mint egy mozijegy”.
